Kezdek megint túlságosan sokat törődni a barátaimmal. Ezzel nincs semmi gond, hiszen ez a normális, csak sajnos ha ezt teszem akkor cserébe óriási bukást kapok, mert akkor kezdem egyikőjüket se érdekelni... Újra elő kéne vennem azt az énem, aki mindent leszar, és nem törődik a barátaival, mert higyjétek el akkor érdekelni fogom őket. (tapasztalat.) És én érzem magam kellemetlenül. Hát ez van. Próbáltam leplezni, hogy minden rendben van, és nincs semmi bajom, de nem sikerült. Ez egy ilyen újabb semmilyen dolog, amit szokás szerint túlreagálok. De ha az embereknek ez kell, megkapják. B****k rátok. Már elnézést. Utána bezzeg kelleni fogok, mi? Úgy gondolom nem szőnyeg vagyok akin végig lehet taposni. Egy darabig kellek, aztán nem. Ezek barátok? Azt hiszem kétszer meg kéne gondolnom. Az, hogy 12 éves vagyok, az egy teljesen lényegtelen dolog, mert nem ebből kéne ítélkezni. Aki meg szégyenkezik azzal, hogy a barátja vagyok azt szívesen megtapsolom, mert nyugodtan elsüllyedhet. Pár év múlva, meg már jó leszek mi? Menjetek a fenébe. Gratulálok az összes olyan embernek, akire ez vonatkozik. Akinek meg nem inge, az ne vegye magára. Bocsánat, hogy így blogolok, de már komolyan betelt a pohár.